Felvirrad, s a tengernyi apró parázs
szerteszáll az égben,
világot körbefont látomás
tereket renget a messzeségben,
s felolvadnak a jeges szívek,
mert velünk az Isten!

Megérkezik a déli szél, vele jő az élet,
bódító tavasz szentségébe
angyalok könnyei lépnek,
öröm hírnökeiként vágyainkba térnek,
s lelkünk szárnyalt valóságként megpihen,
mert velünk az Isten!

Nem kell már a bántó szerelem,
a tisztán hallott, megbecsült, szavak közti értelem.
csendes mosolyokban elterült
képzelet félelme, testet hagy,
te is ugyanolyan földi csoda vagy,
mert velünk az Isten!

Özönlő jókedv hagyja el a nap szavát,
bámulat igézi eltiport testünkben
a sokszor is sokat mondott imát,
Madonnánk, s fiának szeplőtelen szívében
megértett fájdalmakat ápol hitem,
mert velünk az Isten!

Hív a világot segít őrangyalok hada,
Isteni rendben táncol
a teremtés felszabadult hangja…
Emánuel! Emánuel! Velünk az Isten!

Veresegyház, 2007. március 26.