Csendben nézel rám…
Az a tekintet, úgy felkavar.
Lágyan ívelt ajkad szegletében
piciny gödör ül…
Mosolyod úgy betakar.

Látom a messzeséged…
Egy erős, szilárd világot.
Szíved rejtelmében
a kivirágzott életemet
járod.

Nyugodt vagy és békés…
Szemeid között a fény
határtalan utakat fűz,
mélységében a szelídség
kételyeket űz.

Látod, ahogy látlak…
Csókba font percekké
apad el minden pillanat.
Ma is és holnap is
a jelenem vagy.

Veresegyház, 2007. július 2.