Jöjj értem ó Hajnal,
s érintsd ajkaid
megfáradt testemre.
Hozd a gyümölcsöt,
mi mindig édesít,
hogy általa kiapadhatatlan
forrással olthassam szomjamat.

Jöjj Éberség,
te elzüllött holnapok diadala.
magasztosítsd be az eget
napod minden aranyával,
s fedd be vele szemem,
hogy többé testét se lássam.

Jöjj Homály, te alantas,
ellenszegülni nem merő.
Emlékeim lökd a mélybe,
hogy írmagként se kelhessen
újra földem száraz porában.

S te Éjjel… jöjj…
ékek minden gyöngyszeme.
Húzd árnyékod
lelkem lüktetett mélyére,
hogy az a vér,
mi bennem csörgedez,
csendes legyen, s halhatatlan.

Veresegyház, 2007. február 16.