Búsan szórja cseppjeit az ég,
felhők duzzadnak
a magaslatok bájaiban,
és odalenn a vizes földön
napraforgók táncába
rejti magát a szerelem.
Apró folyamok fürge sodraiban
csillog az édes csobogás,
násztáncot jár
a jelen privilégiumaként.
Ujjaim mártom
az átlátszó valóság
nemesen küzdő tisztaságába.
Ajkammal ízlelem
hűs vágyódását.
Innod adok, ha kérsz…
Kezeimben megbúvó
lágy tölcséremből oltom
száraz szomjadat.
Csókolj bele az áhítat
megrögzött teljességébe.
Cserébe ajkam adom
örömöd zálogaként.

Veresegyház, 2007. július 10.