Két kezeddel teremted a jóságot,
hatalmad végtelenjével őrzöd
szívedben megbúvó nemes egyszerűséged.
Szavadba rejtett gyengéd vallomás a lelked,
önnön valóságában csupa szeretet lapul,
simogat, mint nyári langy a könnyező fűzfák alatt.
S ha a távoli fények nyugovóra térnek,
ránk takarja kabátját a kvarcfényű éj,
még álmosan pislákol a piciny parázs,
és karod ölel békényi csendjében.

Veresegyház, 2007. július 15.