(Egy tánc emlékére)

Megünnepeltek az Angyalok,
csak nézték hogyan kering
köröttünk a világ,
szívünk hogyan nyílik
a megsebzett életen át.
Megünnepeltek az Angyalok,
oly nagyon még
nem szorított öl,
oly erősen még
nem izzott ököl
az igazságra,
s a lendület,
a magányból szökő révület
lassú táncba kezdett,
a gondolat elmetszett
minden tisztátalan szót,
csendbe borult a holt
tér, s benne együtt dobbant
lélegzetünk.
Megünnepeltek az Angyalok…
Elégedett valóság pihent,
fáradt szemeink ráncain
a lélek
örök dallamával adott erőt,
lépve jártuk a jövőt,
sötétedésig.

Budapest, 2009. február 1.