Némán járt utcák,
a fény sem boldogít.
Ordítva üzen a szív:
Miért adtál ennyi kínt?
Istenem…
Szólnak a harangok,
magányba űz a félelem.
Hitté csorog az ég,
ellened is vétettem
Istenem…
Messzi sarkon ott kuporog
a nem várt kétkedés,
teherként vonaglik a csend
átölel a szenvedés
Istenem…
Belém tört reményem
most halkan eltemet,
búcsúzik a nap is,
elhagyott engemet…
Istenem…
Veresegyház, 2009. február 6.
