(József Attila parafrázis)

Mióta megismertelek,
fényesebb a nap korongja,
s a fák közti kis madár
is szebben énekel azóta.
Csak szavad repült el,
hangod, azóta is csended,
magányból ért szívem
szerelmedért eped.

Mióta megismertelek,
színesebb az erdő,
és azóta bennem a lélek
egyre, egyre nő.
Csak lelked lett keményebb,
és szíved oly hideg,
könnyes szememben a lét
rút kétségekbe vet.

Mióta megismertelek,
tavaszom, örök kezdet,
nyarunkat játssza az idő,
üresség sem kerget.
Csak te teszel rabbá engem,
vérző szívem tiszta fájdalom;
szeretett neved lesz
az utolsó szó ajkamon.

Veresegyház, 2009. augusztus 17.