Megtört a csend,
körbeszelt a végtelen mennyillatú
közelség,
mosolyba mártott szelídség
aprózta a megváltott időt,
és életté álmodott percek között
sejtelmes mosolyban ringott
őrültnyi lázunk.

Kerestem azt a szót,
mit ajkadról elcsent a szél,
hideg volt, s a havas tér
mégis oly nyugodt.
Kezemben kezed szorított
féltőn forró tapintást
s ahogy kérlelő békémben
átjárta tested a más,
hangod robajába mártottad
telhetetlen szívem.

Veresegyház. 2010. február 3.