Nem vagyok sehol,
hol azok vannak,
kik sosem szegülnek ellen.
Harcba temetem arcomat,
és lőn magam vagyok,
magam sanyarú ellene.
Káromban rabként ocsúdok
fel, s alá járva kémlelem
a Mennyt, s könnyezve
törölgetem lábadozó szívem.
Vétkeztem, Uram!
De ne vedd le rólam kezed!
Adj még több fényt,
hogy rólam visszaverődve
kivilágítsa otthonod!
Szeretlek!
Könyörrel sírom el ajkammal
minden szajkózott imám.
Érte, s értem is…
Magunkért, Veled…
Veresegyház, 2010. május 30.
