Most sok belőled.
Mindenhol ott vagy,
mint valami tompa álom.
Szeretem, amikor ezt látom
bár fáradttá tesz a gondolat,
hogy küzdve nézhetem arcodat,
mint valami fennkölt szobrot.
Idézett múlt hasonlott
csodába szőtt képedet,
melyben réveteg húz magával
fáradt szemem előtt
feltűnő férfi alakod.
Szeretem, ha meghagyod nekem
illúzióját lépteidnek,
legalább azok öleljenek
ha messze vagy.

Vác, 2013. május 2.