Reggel, mikor felkel a nap
és sárga falra tűzi fényét
puha ágyban kinyújtózva
kicsi lányom nyitja szemét.
Álmos még a pici pára,
jobb oldalán foltos barát
csetlő-botló lábacskája
Zsófi karján bukdácsol át.
Nem bánja a vidám leány
csak mellette maradjon ő
nem kell ide túl nagy talány
zsiráf úr ő, előkelő.
Mosoly szája víg és rajzolt
gombos szeme fekete
szarvacskája füle mellett
égbe törő hegyecske.
Nyakában egy zöldes sál lóg
ruhácskája kantáros
így mutat Zsó kis barátja
ki sosem marad magányos.
Mert az úrfi nagy kedvence
Zsófi lányom lelkének
óvodába készülődve
búcsú puszit cserélnek.
Nem sok idő, csak egy fél nap,
amit külön töltenek,
nagy az öröm, hogy ha újra
együtt vannak, s ölelnek.
Szép az élet barátságban
ízleld meg az élet sóját
boldog lehet most már az is,
ki hallgatta e rímes strófát.
Veresegyház, 2013. június 2.
