Tiéd és enyém volt a tó,
őszi színek a móló körül,
boldogságunk szinte megható,
ahogy ültünk ott időtlenül.

Éhes voltál és egy pár falat
éhedet csillapította épp,
lemondtál volna róla magad,
csak megoszthasd velem, mi tiéd.

Köröttünk a csend ünnepelt,
meleg nap fürösztötte bőrünk,
minden emlékünk életre kelt,
melyben régóta megpihentünk.

Nevettél és megnevettettél,
amint sok közös pillanatban,
néha szorítottál, becéztél,
nálad nem ölel senki jobban.

Tiéd és enyém volt a tó,
mikor lelkünk egymásra talált,
kettőnkben az öröm alkotó,
mely szárnyalva szabaddá vált.

Veresegyház, 2014. november 13.