Kortalan beszéd, mi körbefonja
cserfes fehérnép ajkait,
még ha csak visszatartaná,
de örvend minden látszatra,
s véleménnyel koronáz, tudatlanul.
De fáj a baj, ha kapja, mit adott,
s nem eszmélve fel,
miben hagyott felszínes szavakat.
Csak néz, de nem lát javakat,
mert látni belülről kell,
tapasztalat és jóság útján,
hisz vágyni sután nem elég...
Tenni kell a jóért!

Vác, 2015.március 17.