Gondolsz-e rám,
mikor messzi utadba erdők
akadnak,
ha tekinteted előtt
tájak szaladnak,
s mikor messzire révedsz
látod-e képzelt alakom,
látod-e magadban
neked óvott hajnalom?

Szabaddá válik a madár
ha szárnyal,
szabaddá tesz a szerelem
a szívben lakozó vággyal.

Gondolsz-e rám,
mikor sárga dunnáját húzza
a reggel,
ha tekinteted előtt
a föld hegyeket emel,
s mikor messzire révedsz
látod-e képzelt alakom,
látod-e magadban
neked óvott hajnalom?

Szabaddá válik a madár,
ha szárnyal,
szabaddá tesz a szerelem
a szívben lakozó vággyal.

Gondolsz-e rám,
mikor túl zajos a város,
ha tekinteted előtt
elfárad az út, mert álmos,
s mikor messzire révedsz
látod-e képzelt alakom,
látod-e magadban
neked óvott hajnalom?

Szabaddá válik a madár,
ha szárnyal,
szabaddá tesz a szerelem
a szívben lakozó vággyal.

Gondolj rám, míg távol jársz…
Érezz a szívedben,
mint senki más…

Veresegyház, 2015. október 9.