Messzire néz… Dombok, hegyek zöldellő szépségében látja a szabadság tiszta képét. Szívével együtt dobban a Föld is, lába alatt Anya öleli fáradtságát. Úgy szereti fiát, mint embert az Angyalok.
Tekergő folyó halad. Lomhán színezi szürkéről a távolság bájait. Boldogsággal telt levegő élteti tüdejének minden szegletét. Olyan édes az, akár a szerelem. A természet lágy szerelme.
Bódítóvá teszi mélázó békéjét a nap is. Árnyékot vetett fák alatt simogatja őt az égi forróság. De nem árt. Az csak óv. Ahogyan Isten, egyszülött fiát.
Mosoly a pillanat. A csend mohóvá teszi szemlélő gyönyörűségét. Mélykék az ég, hol a fellegek magaslatain Angyalok tanyáznak. E hely, szeretett éke a világnak.
2011. augusztus 31.
