Nem tudom, még meddig élhetek,
meddig adja Isten, hogy foghassam két kezed,
mit napra nap ad és éjbe fordulva még,
az küzdve, szeretve és boldogan véd.
Remélem, lesz még nagyon sok alkalom…
Nem, a szerelmedet nem adom!
Adja meg az Isten, hogy érted ébredjek,
hogy minden percem szép legyen percednek.
Jó kenyér és finom bor, csókok, ölelések...
Napjaink mosollyal köszöntsenek.
Csak adja az ég, hogy sokáig élhessek,
láthassam magam mellett őszülő fényedet.
Nem, nem akarom még a halált meglátni!
Huss, huss… keress mást! Legyen bármi
égbe, földbe, tűzbe, tóba rejtett mozzanat,
lelkedből, lelkemből képkocka, emlék, akarat,
mely melletted tart, mellettem tart!
Neked adtam már minden kincsem,
őrizd hűséggel, ahogy őrizlek itt bent.
Mert nem tudom, még meddig élhetek,
de míg teszem, engedd, hogy féltselek,
és minden nap, hálaimámban megköszönjelek.

Veresegyház, 2016. január 22.