Minden sejtem megnyugszik,
ahogy karjaidba zársz,
megadom magam,
mikor tested leigáz.
Fájsz, ha távolságodba
az idő szakad,
de megmosdom a holnapban,
hogy teljességed add.
Szeretlek... az életünk
olyan egyszerű,
ha fárasztó is a lét
együtt mégis könnyű.
Megnyugszom, mikor
napunk végén
karjaidba zársz,
mert az álmos este
békés lelkeinkkel játssz.
Ránk csókol a tavasz
és a hajnal finom pora
öledben, s ölemben kinyílik
szerelmünk otthona.

Veresegyház, 2016. február 3.