Nincs hiány,
mikor messze vagy
létünk küzd, de
egymásnak hagy.
Lelkünk jó és összeér,
miként összemossa
képeinket
a végtelen tér.

Nincs hiány,
hordozol, hordozlak,
hisszük, látjuk, ahogy
ború után, kisüt a nap
és színesre álmodjuk
szürke időnk,
ragaszkodva óvunk,
gyengéden szeretünk.

Nincs hiány
se benned, se bennem
megtaláltuk egymást
Istenben.
szeretve szeretünk,
eképpen létezünk,
távolban is boldogság
könnyezi szemünk.

Nincs hiány,
még ha messze is vagy
létünk teljes,
egymásnak ad,
mert lelkünk jó és összeér,
miként összemossa
érzéseinket
a végtelen tér.

Veresegyház, 2016. február 21.