Szemedbe néztem és láttam,
hogy milyen rettenthetetlen a te akaratod,
és láttam benne a fényt,
szíved milliónyi gyengédségét,
és azt, hogy tűzön-vízen át
teszed, mit az élet megkövetel.
Barna fényében a féltés lángoló óceánja,
és a szelídségé, mely összefonódva
kerít hatalmába, akár hányszor
előtte állok. Csak néztem, néztem
és láttam, hogy majd kicsordul
lelked gyönyöre abban az elbírhatatlan
boldogságban, mely birtokol, de
szabadjára is enged, ami félt,
de ösztönöz, ami ad és elveszi, mit adnak
néki, ami szeret, határtalan szeret.
Szemeid tükrében ott voltam én,
ki annyira szereti létezésed
minden porcikáját, s ki ott álltam
előtted, az a haszontalan kis szerelmes,
te megbocsátottál, és szerelmed
megnyitotta lépteimnek Isten kapuját,
hogy szerethesselek, hogy szerethessem
hozzám tartozó minden lélegzeted.

Veresegyház, 2016. március 14.