Lépsz utána, vigyázol rá és óvod minden léptét,
nevetése beléd ivódik, nem marad semmi kétség
földeden zajló tetteidben, mert szereted,
szeretve keresed lágy figyelmét, ahogy mosolyog,
ahogy szárnyait bontogatva játszik, de nem érti még
miért e teljesség, csak teszi a dolgát, csak lépked
s neked boldogság minden vele töltött pillanat,
ahogy megragadja karodat és húz, húz…
„Gyere játszani!” Mellkasában a kis dobogó
nagynak akar látszani és szemeidben ott a büszkeség,
nem volt ily apró lélek még, ki csak létével
gyönyört varázsol szívednek, s ha kenyérre ken is,
öledben békére lel, megbúvhat minden fájdalomtól,
mert te vagy néki a hazája és védelmes biztonságod
számára örök marad.

Veresegyház, 2016. május 21.