Szeretem azt a zöld kockás inged,
vékony barna csíkjai, olyanok,
akár a szemeid. A zsenge föld harmóniája.
Éppen veled vagyok távol az emberek zajától,
mezőn sétálunk, néhol térdig ér a fű és
benne vadvirágok, az én szerelmeseim:
búzavirág és százszorszép. Szeretem a búzavirágot.
Egyszerű és tiszta, színe égtől való, s a gyolcsként
tiszta csillagvirág, hamva, mint a hó. Nevetünk.
Megigéz a természet ezernyi szépsége,
és rögtön karjaimba fonom a színes vágyakat,
egy kézre való csokrot , mit majd vázába teszek.
Nincs illatuk, de látványuk annál inkább.
Mélázó tekinteted reám vetül, s bámulsz,
mert lelkednek simogató e bohém pillanat.
Mennyi gondolat terem most agyadban,
de nyugodt benne minden létezésed.
Reád nézek, szemeidben boldogság festi körbe
e csodálat perceit, a közelség és a csend,
amely így megbabonáz. Hisz szeretsz,
hogyan is érezhetnél másként, ha
én is szeretlek.

Veresegyház, 2016. június 26.