Épp rohanok feléd.
Türelmetlen várakozásod
szívem hozza eléd.
Még át a zebrán... A másik oldalon állsz.
Köröttünk túl sok az ember,
egy autós magyaráz,
és te ott a másik oldalon,
lelkemnek, testemnek oltalom.
Karjaid levegőbe emeled,
alig várod, hogy ott legyek veled.
Hozzád érek. Puha a jelen.
Nem számít most semmilyen fegyelem.
Még fel sem lépek a járdaszigetre,
szorosan húzol szeretett létedbe.
Megcsókolsz. Ajkaiddal súgod a lényeget,
hogy ez a szerelem a legszebb,
a legszebb mindenek felett.

Veresegyház, 2016. július 9.