Kicsiny gerlém a túloldalon
villanypózna drótján ül
büszke tartásából
Isten fénye vetül
két szemembe
lényem magányát rejtve
jóságos csendje.
Léleknyi figyelme fesztelen követ,
látja, érzi minden tettemet,
mert nem rejt a függöny
ablakomon át,
hallja ő is az angyalok szavát,
a szót, mi oly hallgatag
mégis megremeg a föld
hatalmas súlya alatt.
Veresegyház, 2016. augusztus 4.
