Megszűnik a világ körülöttem,
mikor szemeidben
újra láthatom az erdő színeit,
olyankor szépség ragyogja be
Isten rejtett tereit,
ahol csak mi ketten létezünk,
egymásért formálódik minden léptünk,
és magába húz és szabaddá tesz a kegyelem,
simogatja lelkünket e végtelen szerelem.

Szeretsz és szeretlek határtalan...
Testünkben az élet virága láthatatlan
mégis összeköt földívű világokon át,
ajkainknak tanítva imát.
...és ha fáradttá tesz a lét elnyűtt hatalma,
miénk az élet örök aranya,
ami magába húz, de szabaddá teszi a szívet,
boldogságba és mindenségbe enged.

Veresegyház, 2016. augusztus 9.