Mikor megláttuk egymást, csak nevettünk.
Hiányunkból fakadt akaratunk széppé tette a teret,
és te ajkaiddal ittad sós könnyeimet, melyeket
a meghatottság, a féltés és a szerelem táplált.
Átölelt bennünket a jó Isten szándéka,
szívünkbe égő fényét úgy rajzolta,
akár egy átszellemülten békés rácsodálkozás,
egy tiszta érzésekből fűzött világító lámpás.
És a vérünkben ragyogó erő, mely szerelmünk akarata,
s melyet nem foghat vissza sem bűn, sem harag,
oltalma alá hajtotta cselekedeteinket,
a félelmeset, a nyughatatlant, az aggódót és
mindet egybegyúrva örömmé folyamodott
legszentebb jelenünk kegyeiért.

Veresegyház, 2016. október 21.