Sok impulzus ér, de hozzád menekszem,
kellemesen finom, ölelő karjaidba,
melyek közt megnyugszik a lelkem.
Olyankor nem látlak, csak érezlek.
Érzem a bőröd illatát,
ajkaimmal puha bársonyát
és szinte felolvadok tested gyengédétől.
Szeretek elbújni a világ zajától
védelmes szerelmedbe.
Olyan ez nekem, mint az élet első lépései,
amikor még védtelen a test és csak szeretni akar.
Én is mindig csak szeretni akarlak.
Szeretni a mosolyod, a vágyó tekinteted,
szeretni a hozzám fűzött reményeid.
Boldogság bennem, amikor valóra válthatom azokat.
Nem is tudod, de nekem ezek a pillanatok fontosak.
Értük érdemes élni és megélni mindent,
ami szép és ami fáj, mert tudom, hogy a végén
újra a karjaidba zársz és felkutathatom
mély igazságod lényegét:
azt, ahogyan szeretsz.

Vác, 2017. január 12.