Átok a lelkem. Túl mély. Elveszek benne.
Átok, a lehetőség, amely csak lebeg felette.
Rég bezárt börtönömből bárcsak szabadulnék,
halállal cimborált testemből bárcsak felkelnék.

Ha elfogy az időm, többé már nem játszhatsz...
Vagy végleg elengedsz, vagy örökig adsz.
A hazugságnak pártját én nem fogom!
Világba ordít’nám ezt, de csendben visszafojtom.

Átok a lelkem! Látod? Túl nőtt már mindenen!
Átoknak érzem szavaim, átoknak keservem.
Ha elfogy az időm, többé már nem játszhatsz!
Vagy végleg elengedsz, vagy örökig adsz...

Veresegyház, 2017. február 12.