Magasztos íze vagy az életemnek,
valami csoda, mely folyton bennem pulzál
és fényével megnyugtatja fájó lázamat is.
Védváram vagy, szívem dobbanó tisztasága,
ki puszta létével a mennyországba visz.
Ahogy megfogod kezeim és hívsz magaddal,
boldogságként lényem ékében ragyogsz,
akár a forró nap éltető világa,
valóságod örök édenében hordoz.

Vác, 2017. május 18.