Bízom abban, hogy jól vagy
és jól telnek napjaid,
mint tudod bennem szavak törtek,
s az van, ami adatik:
némi öröm, miközben
finom étek éri számat,
és megbánt percek, miként
hozhatom helyre hibámat,
hisz mind tévedünk,
amikor valami, valami
fájdalmasban hiszünk.

Tudom jól,
gyakran ott rontom el,
mikor az időt sürgetve
tettem követel,
mert alig várja szívem,
hogy végre boldogság érje,
s nem számol azzal,
mennyire gyors
a vétlenség mérge,
amikor önmagába gubózott
test omol a földre,
és a zord magány
újra ítél fölötte.

Szeretném hinni
a legszebb boldogságod,
hogy távol tőlem, mégis
kebledre öleled a világot,
hisz csodálatos a te
hatalmas lelked,
én tudom jól,
te sosem felejted,
mennyi szépet és jót adtak
az együtt töltött percek.

Bízom abban, hogy jól vagy
és jól telnek napjaid,
mint tudod, én igyekszem...
hajnaltól hajnalig.
De hiányodtól fénytelenek
a jelen nappalok,
s talán érzed is, hogy
nélküled meghalok,
mert mit érzek most is szüntelen,
lelkemben szelíd,
de éretted féktelen,
ha kell tűzön-vízen át rohan,
az érzés, mely bennem
itt lüktet hangosan:

az,
hogy
mennyire
szeretlek...

Veresegyház, 2017. december 16.