Leszáll az est és keresve két kezed
magamhoz ölelem tested melegét,
finom, puha gyengédséged
érzékembe ivódott melengető kedvét,
és mindentől, mi szép, boldogok vagyunk,
mert együtt alszunk, s együtt álmodunk.

Bejárva fedezzük fel távoli galaxisok
messzi ragyogását,
hol a szeretet őrzi meg mosolyunkat
végtelen világokon át,
és szórjuk e fényt, amerre csak járunk,
mert együtt alszunk, s együtt álmodunk.

S mikor a napfény első percét
kibontja a nyújtózó reggel,
összefont ölelésünkből a békesség
áldott köszöntést emel,
és új nap új erejében fürdik a vágyunk,
mert ébren vagyunk és szeretve álmodunk.

Veresegyház, 2019.