Szabadság vagy bennem,
lelkemnek féktelen útja,
ölelkező áramlás,
kezek érzéki l’amour-ja,
zamatos nevetés égszínkék puha légben,
benne vagy szavaimban,
benne a nevetésben.
Szerelem vagy szívemben
az örök elfogadás boldogsága,
létem mély, vigyázó, lüktetett szabadsága,
megértés vagy és
ez őrült világ elől menedékem,
Benned zakatol őszintén odaadó,
mélyforró vérem,
mert szeretlek és e szavak
áldott nemességét
Isten adja napjainkba
teremtő fényességét,
mely reánk vetülve
édes életünk mámorába ér,
melletted minden nap
csoda és megnyugvás kísér.
Gyengéd ölelés vagy álmos reggeleken,
kávécsókos ajkaink édessége
mind meghitten üzen.
Ma is boldoggá teszed az életem,
mert szabadság vagy ez áramló létben,
szenvedélyünk görgő lavinája,
békés terünkben a tiszta szó hazája.
Mézízű édenem vagy,
ki Isten igazságában hatalmas nagy.
Bíborló szenvedélyű testedben
vidáman éled a tűz,
hozzám érve áramlássá betűz…
Istenem, leírni is alig tudom…
Te, kinek szívében ott a hatalom,
szeretve szereti szerető testemet,
szabadságod megnyitja ébredésemben a teret.
Boldog vagy és veled én is boldog vagyok,
boldogságunkat beragyogják a csillagok.
Szeretlek! Mindig is szerettelek…
Köszönöm léteken át ívelő végtelened
és az élet ily szabadságát,
azt, amit nap, mint nap gyengédséged ád,
a jóság elsöprő szeretetével.

Fót, 2022. 10. 19.