Szende állom száll
puha szemedre,
fáradt pilláid már
pihenni szeretne.

Csend hangja árad
szerte a szobában,
bogár sem berdül,
szunnyad alássan.

Csak kerge óra kotyog,
a maga szokott módján,
harmat cseppje potyog,
Ez esti órán.

Szellő sem mozog,
folyó sem zokog,
mert álomra int,
a némaság kint.

Gödöllő, 2000.