Leszállt a sűrű éj,
fáradt testem aludni kélt,
s míg pillámra csend honolt,
lelkemben egy álom kóborolt.

Fehér fény vakított el,
szemem az égre nézett fel,
habos felleg hátán úszott
egy hatalmas város, híre dívott.

Oly magasztos volt, gyönyörű,
virágzott a magában egyszerű
s mégis bonyolult voltában,
sugárzott keltében-jártában.

Apró házak közt zöld lugas,
színes kertekben föld, tavas.
Kétség hatotta át a szívem:
Miért mutatná magát az égen?

Amikor csendben megállt,
s csodaszép kapuit kitárta,
arany kulcsként csörrent hadak
lengtek a magasból, alába.

A kék írást keresték,
mely szent voltával emelék
temetett romjaik táborát,
rég pusztult múltjuk jogát.

Veresegyház, 2005. január 20.