(Ajánlás: Kiss Attilának)

Koszorút fon keleti égen a fény,
apró narancs csillámok kacagnak,
tovaszállt már az esti csillagidény,
hajnal cseppjei bújva fakadnak.

Elszökken a homályos, szende köd,
virágok milliónyi szirma igéz,
gyöngyvizek friss habja kiönt,
szomjas, csicsergő pintyet becéz.

Nyílik a fa ablak, zörög az üveg,
kattan a régi tölgy ablaktartó,
selyemfüggönybe burkolva üzen,
a langy szélbe csókolt konyhaajtó.

Etele hangja száll a nyitott ablakon át,
víg madarakat hív közel,
búcsúztatja vélük az ébredők álmát,
kint szikrázó napsütés ölel.

Friss tavi levegő üdvözli a földet,
Etele ablakhoz ül mély tekintettel,
vidáman kémleli a virágos kertet
újra és újra, oly gyönyörű a reggel.

Álmos macskája, karjaiba mászik,
szorgosan pihen gazdája ölében,
együtt figyelik, ahogy az élet virágzik
s ahogy a nap derűt fest az égben.

Veresegyház, 2005. január 25.