(Kleóhoz)

Barátom a kutyám, fekete,
hatalmas gomb szemei
kezemet figyelik, s engem,
mikor csókolom és szeretem.

Piros nyelve lóg, ha fut, s kér
valamit, lázadni sosem
engedett, hűségét elém tárta,
lelkével szeret, ahogyan én őt.

Ajándék, ha bújik hozzám,
apró buksijával kacsint reám,
lágy szőrét ujjam érinti,
selymét dörgöli bokám köré.

A fekete, barátom. Mancsát
felém nyújtja, s alázottan
borul elém, mint egy királyi
sereg elé az egész flotta.

Szívem jutalma csókja,
s az övé ama finom csont,
melyet oly annyira várva
kiérdemelt tettéért varázsolt.

A kutyám a barátom.
Őriz, véd, játszik velem.
Gondot feledtet, ha nehéz a szív,
Testet, s lelket gyógyít.

Veresegyház, 2004. február 3.