Találkoztam a hittel,
karon fogott, s ölelt szüntelen.
Bizalmat adott szívemnek,
szeretetet, s jóságot.

Találkoztam az örömmel,
oly arcát mutatta, mit még nem.
Jó kedvre derítette lelkem,
mellettem állt, míg tehette.

Találkoztam a pillanattal,
rövid volt és olyan féktelen.
Kacér szemében fény ragyogott,
majd nevetve elsiklott felettem.

Találkoztam a közönnyel,
sötét várként csak úgy magaslott.
Végig sem hallgatta mondandóm,
könnyek közt elhagyott.

Találkoztam a hiánnyal,
kezemből szórta az élet búzáját.
Miatta szem nem maradt szárazon,
sóvárgás erejével hatott.

Találkoztam a csalódással,
tépte, szaggatta, mit lehetett.
Reménytelenséggel hatott,
erősen fogta láncaim.

Találkoztam a kitartással,
mit akartam, azt bennem hagyta.
Vastag falat épített körém,
de csak üvegből, hogy lássanak.

Találkoztam a szerelemmel,
égő vággyá festette arcom.
Magas égre emelte álmaimat,
csókokkal fonta minden éjjelem.

Találkoztam önmagammal…
Olyan voltam, mint az erdő…
Tavasszal virágos, ősszel színes…
Mások előtt mégis ismeretlen…

Veresegyház, 2007. május 19.