Visszanézni már nem tudok.
Ábrándjaim elillantak, mint
Reményeim, melyek szerettek.

Arcom pír, mint a lemenő nap.

Boldogság öleli szívem,
Oltalma nem hervad sosem.
Lassú harag alszik.
Derengve néha hallatszik
Ostoba hangja, de nem győz.
Gyáva marad valahol.
Sírás apad, cseppjei fürgén
Átgázolnak a friss réten.
Gyöngyök lesznek, a boldogságé.

Veresegyház, 2004. február 3.