S ha kezemre hajtod
arcodat,
mélázó tekinteteddé
válok majd.
Szemed tükrében
fürdetem
minden mosolyomat.
Lágyan ringatózó
mélységes utamban
majd szeretni vágylak,
míg lehet
haza várlak,
zajtalan szívembe
rabtalanul zárlak.
S csak adom,
mit kérsz,
csendes hajnalokat…
Gyengéd ujjaim között
a legszebb álmaidat.

Veresegyház, 2008. november 18.