Amikor mögém lépsz,
s lassan íveled ujjaid csupasz hátamon,
oly gyengéden,
hogy testem engedelmeskedik
az eszme rácshoz láncolt akkordjaiban,
csak Rád figyel, apró mozdulatodra,
mely vágyat izzít lüktető csendemben.

Akkor önmagamba roppan a valóság,
s testem tested lelkületébe burkolódzik
buja szemérmességéből.

Veresegyház, 2008. augusztus 3.