Nincs még oly gyengéd lélek, kit így szeretnék,
szerelemmel lelkében ne haldokolnék,
kivel a sors, ha néha oly kegyetlen is,
szemében ott a fény, mit más szívekbe visz.

Nincs még oly mosoly, mi szép orcáján ül,
mellyel, ha rám nevet, örvendek legbelül,
s ha néha hosszú útja messzi tájat ér,
szíve minden kincse bús lelkembe tér.

Nincs még oly igaz ember, mint Te, egymagad,
belém rejtett éltedben szelídség fakad,
és a meghitt csend közt, mikor a szó éled,
felnéz rád a világ, úgy tisztel meg téged.

Nincs még oly gyengéd lélek, kit így szeretnék,
kinek lelkében szerelemmel ne haldokolnék,
ki napot teremt egyetlen pillanattal,
nincs, ki így szeretne engem, ily nyugalommal.

Veresegyház, 2008. február 10.