Kezem úgy pihent
kezedben,
mintha öröktől
adtad volna
a pillanatot,
bennem maradt
minden érzésed,
minden mozdulatod…
Remegő ujjaid
gyengéden érintették
lelkem magányos tereit,
így vetkőzted le rólam
szívem nehéz terheit
halk szavaddal…
Öled közt lelked óvott
szerelmes hatalommal.
Vágytam, s vágyom Rád,
mert Együtt szemünkben
a szelíd valóság
mindenné teljesedett…
Vágyom arra,
hogy e világtól oly messze
míg élek…
Szeresselek…
Veresegyház, 2008. november 21.
