Rózsák mögé rejtem
arcomat…
A félelem most kevés,
már messze hagytam
körbejárt utamat,
s gondolatban
zöld gyepen lépkedem.
Fölötte a Menny…
Ó én Istenem…
Szabad-e így?
Kétség morzsolja lelkem…
Félek, elveszítelek!
Mi rajtam múlik,
múlhat Rajtad is.
Az önzetlenség úgyis
karjaidba visz,
ahányszor engeded.
S Te hagyod-e majd,
hogy kövesselek?
Kéred-e majd tőlem,
hogy éltem végéig
szeresselek…?

Veresegyház, 2008. december 22.