Élünk,
mint férfi és nő
egy bolygón,
s látjuk, minő
kavalkád az életünk,
a világból se kérünk,
ha nincsenek közös alkonyok,
hangolsz és én hangolok.
Néha temetünk…
Néha örülünk,
mert van demokrácia is,
de nem túl könnyű,
ha utcára visz
a jó szándék.
S ha őszül a halánték,
az bölcsességgel vegyül,
oly kegyetlenül,
mit érteni igen nehéz…
De szemével Isten is lenéz
a világra,
s látja, hogyan élünk…
Küzdve hogyan békélünk
a magánnyal,
ahogy a tenger az apállyal:
néha szégyenkezve,
néha örvendezve,
de mégis
küzdünk tovább.

Veresegyház, 2009. január 26.