Miért késik az idő?
Miért játszik csalfa reményeket?
Holt eszmékbe kapaszkodva,
elveszve kérheted,
hogy maradjak meg Neked.

Kérni áld a lét,
fáradt arcok vonalaiba
rejti tekergő ábrándjait
a megkésett vágyakozás.
Hozzád érkeztem…
Kesernyés tudatba kóstolva,
magamba temetett áldatlan utakon,
maradok őszinte híved.
S te csak remélj!
Fesd színesre álmaid,
s adj helyet holnapodban…

Veresegyház, 2009. május 2.