Ne szomorkodj!
Talán könnyem az,
mely megriaszt…

Most csak létezésem gyengíti
lelkemben az ERŐ-t.
Te mindig is tudtad,
hogy annyi van.
Én meg alig.
És látod…
Szomorkodom…

Már kezdetektől fogva
holt ügyért vetekedtem,
De az vetett engem
át
a palánkon.
Nem szép tőle…
Igaz?
Hitem vitt előre,
a gyönyörű álmokért,
de megbocsátok neki…

Már nem is könnyezem…
Látod?
Most tanulok élni!

Veresegyház, 2009. április 21.