Köldökömbe rejted csókjaid,
gyengéd simogatásod siklik
mezítelen testemen.
Vállaimról indított
játékos ujjaid nesztelen
harmóniában járnak
feszült mellemen.
Lassú bókjaid
örömmé fércelik
szétesett kába pillanataim,
vágyadba temetsz,
lángolva igézel
szenvedélyed habjain,
s úgy ringatsz,
oly mohón,
akár a tenger.
Veresegyház, 2009. május 24.
