Ajánlás Kovács László alezredesnek

Sohasem szólított úgy senki
ahogy Ön,
abban a létezésben
benne volt minden jó,
s lélegzetem alig élt,
zsibongás vett körül,
akár ajkat a buja szó.

Becézett minden pillanat,
mely Önt követte,
és kisírt szemeimben ott csillogott
könnyeimnek gyöngye.
S hogy mosolygott, hogy örült…
Akár fán az érett alma,
mi áhítozva kiált,
hogy az éhes száj a fán ne hagyja.

Követtem Önt,
mézes szavai után balga lelkem esdekelt,
s csak azt láttam, hogy az éj után
lelke a földről napra kelt.
És már nem féltem,
mert csendem börtönéből szeretve,
fényébe értem,
hol boldog vagyok,
akár az angyalok.

Veresegyház, 2009. augusztus 19.