Felébredt már az estből
a legszebb, mély remény,
s a csendes utcák lépte
titokban kél felém.

A vágy, mi úttalan hajt,
szóródva szerte szét,
keresve forrón szárnyal,
s teremti fellegét.

A nap csak gyenge látvány,
tavasszá szelídült,
és künn a messzi élet
lágy mélységébe ült.

Tócsákba gyűjtött képek,
merengett képzelet,
ma vár a hangos város,
magába eltemet.

Veresegyház, 2010. január 15.