Tán én érdemlem,
mit eddig hasztalan,
messze szórt
a láthatatlan nemesség?
„Senki” látta, s nem értette,
mit kívántam olyan rég.
Szökne a szó,
lázadna minden
feledni kívánt pillanat,
maradj még
pont ilyen…
Boldog és hallgatag.
Tedd le csendben
fojtó félelmeid
most mellém,
érezd, mily szárnyalássá
vetül a lét
Isten hatalmas egén.
Veresegyház, 2010. január 16.
